Quo vadis?

&

اللهم يا مفتّح الأبواب

و يا مسبّب الأسباب

و يا دليل الخائرين

توكّلت عليك يا رب العالمين

انّ الله بصيرٌ بالعباد

*

NŪH 26-27

بسم الله الرحمن الرحيم

وَقَالَ نُوحٌ رَّبِّ لَا تَذَرْ عَلَى الْأَرْضِ مِنَ الْكَافِرِينَ دَيَّارًا

and Noah said: my Lord! leave not of the Unbelievers, a single one on earth!

e Nuhu tha: Zoti im! mos lë mbi tokë asnjë nga jobesimtarët!

i Nuh reče: Gospodaru moj! ne ostavi na Zemlji nijednog nevjernika!

et Noé dit : Seigneur! ne laisse sur la terre aucun infidèle!

und Nuh sagte: Mein Herr! lasse auf der Erde von den Ungläubigen nicht einen einzigen Bewohner!

pregò Noè: Signore! non lasciare sulla terra alcun abitante che sia miscredente!

i powiedział Noe: Panie mój! Nie zostaw na ziemi spośród niewiernych żadnego mieszkańca domostwa!

e Noé disse: Senhor meu! não deixeis sobre a terra nenhum dos incrédulos!

(Ной) сказал: Господи! Не оставь на земле ни одного неверующего жителя!

Noé dijo: ¡Señor! ¡No dejes en la tierra a ningún infiel con vida!

och Noa [sade till Gud]: Herre! Låt ingen av dem som förnekar sanningen bli kvar på jorden!

*

Potopul este Purificarea.

rugăciunea lui Noe nu este vindicativă

ci spintecă rădăcina răului!

*

إِنَّكَ إِن تَذَرْهُمْ يُضِلُّوا عِبَادَكَ وَلَا يَلِدُوا إِلَّا فَاجِرًا كَفَّارًا

For, if Thou dost leave (any of) them, they will but mislead Thy devotees, and they will breed none but wicked ungrateful ones.

Sepse, nëse Ti i lë ata, robërit Tu do t’i humbin dhe prej tyre nuk lind tjetër, vetëm të prishur e jobesimtarë.

Jer, ako ih ostaviš, oni će robove Tvoje u zabludu zavoditi i samo će grješnika i nevjernika rađati!

Si Tu les laisses [en vie], ils égareront Tes serviteurs et n’engendreront que des pécheurs infidèles.

Denn, gewiß, wenn Du sie (leben) läßt, führen sie Deine Diener in die Irre und zeugen nur Sittenlose und sehr beharrliche Ungläubige.

Se li risparmierai, travieranno i Tuoi servi e non genereranno altro che perversi ingrati.

Zaprawdę, jeśli Ty ich zostawisz, to wprowadzą oni w zabłądzenie Twoje sługi i nie zrodzą oni nikogo innego, jak tylko rozpustnika i niewiernego.

Porque, se deixares, eles extraviarão os Teus servos, e não gerarão senão os libertinos, ingratos.

Если ты оставишь их, они введут в заблуждение Твоих рабов и породят только грешных неверующих.

Si les dejas, extraviarán a Tus siervos y no engendrarán sino a pecadores, infieles pertinaces.

om Du låter dem bli kvar, kommer de att leda Dina tjänare vilse och de kan inte lämna i arv annat än [ytterligare] sedligt fördärv och gudlöshet.

&

JEREMIÁS 7-10

Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván: Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat! Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen! Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez! Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között; Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére: Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktõl fogva mindörökké. Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül! Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek: És eljõtök, és megállotok elõttem e házban, a mely az én nevemrõl neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek! Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti elõttetek, a mely az én nevemrõl neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr. Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol elõször lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért! Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek: Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemrõl neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem. És elvetlek titeket színem elõl, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát. És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged! Nem látod-é te: mit cselekesznek õk Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin? A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynõjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek. Avagy engem ingerelnek-é õk, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat? Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezõnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égõáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst! Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam õket Égyiptom földérõl, az égõáldozat és véres áldozat felõl; Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam õket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok! De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották felém, hanem az õ gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal. Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földébõl e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem; De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az õ atyáik! Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked: Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az õ Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hûség; kiszaggattatott az õ szájokból. Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja az Úr és elhagyja a nemzetséget, a melyre haragszik. Mert gonoszt mûveltek elõttem Júdának fiai, azt mondja az Úr; útálatosságaikat bevitték abba a házba, a mely az én nevemrõl neveztetik, hogy megfertõztessék azt. És felépítették a Tófet magaslatait, a mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat a tûzben, a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt. Azért ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, a mikor nem beszélnek többé a Tófetrõl, sem a Ben-Hinnom völgyérõl, hanem az öldöklés völgyérõl; és temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég. És e nép holtteste az ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelökké, és nem lesz, a ki elriassza azokat! És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin az örömnek szavát és a vígasságnak szavát, a võlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld!

*

Abban az idõben, azt mondja az Úr, kihányják majd Júda királyainak csontjait és az õ fejedelmeinek csontait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait az õ sírjaikból; És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és a melyeknek szolgáltak, és a melyek után jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek elõtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén! És inkább választja a halált, mint az életet az egész maradék, mindazok, a kik megmaradtak a gonosz nemzetségbõl, mindazokon a helyeken; a hol megmaradtak, a hová kiûztem õket; azt mondja a Seregek Ura! Ezt is mondjad nékik: Így szól az Úr: Úgy esnek-é el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-é vissza? Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe, örök elfordulással? A csalárdságnak adták magokat, visszafordulni nem akarnak. Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, a ki megbánja az õ gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az õ futó-pályájokra térnek, mint a harczra rohanó ló. Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a gerlicze, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét! Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla! Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességök van tehát nékik? Azért az õ feleségeiket idegeneknek adom, mezõiket hódítóknak; mert kicsinytõl fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot ûznek. És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek; de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak: ezért elesnek majd az elesendõkkel; az õ megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr. Végképen véget vetek nékik, azt mondja az Úr! Nincs gerezd a szõlõtõkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék õket. Miért ülünk még? Gyûljetek össze, és menjünk be az erõsített városokba, és hallgassunk ott; mert az Úr, a mi Istenünk hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk; mert vétkeztünk az Úr ellen! Miért békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító idõre, holott ímé itt van az ijedelem. Dántól fogva hallatszik az õ lovainak tüsszögése; méneinek nyerítõ hangjától reng az egész föld; és eljõnek és megemésztik e földet és mindenét, a mije van, a várost és annak lakóit. Mert ímé, én vipera-kígyókat bocsátok reátok, a melyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az Úr! Megnyugodhatom-é a nyomorúság felett? Szívem eleped én bennem! Ímé, az én népem leányának kiáltó szava a messzi földrõl: Nincsen-é ott az Úr a Sionon? Nincsen-é azon az õ királya? Miért ingereltek fel engem az õ faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel? Elmult az aratás, elvégzõdött a nyár, és mi nem szabadultunk meg! Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem! Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?

*

Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit! Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tõlök; mert mindnyájan paráznák, hitszegõk gyülekezete! Felvonták nyelvöket, mint kézívöket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr. Mindenki õrizkedjék a barátjától, és egyetlen atyátokfiának se higyjetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden barát rágalmazva jár. Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvöket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben. A te lakásod az álnokság közepében van; az álnokság miatt nem akarnak tudni felõlem, ezt mondja az Úr. Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én megolvasztom õket, és megpróbálom õket, mert mit cselekedjem egyebet az én népem leánya miatt? Sebzõ nyíl a nyelvök, álnokságot beszél; szájával békességesen szól barátjához, a szívében pedig lest hány. Avagy ne fenyítsem-é meg õket ezekért? azt mondja az Úr; vajjon az efféle nemzetségen ne álljon-é bosszút a lelkem? A hegyeken sírást és zokogást támasztok, és a pusztai ligetekben gyászéneket; mert kiégnek úgy, hogy senki se megy keresztül rajtok, és nem hallják a nyájak bégetését; az ég madaraitól fogva a barmokig minden elköltözik és elmenekül. Jeruzsálemet pedig kõhalommá teszem, sakálok tanyájává, és Júda városait sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen. Kicsoda olyan bölcs férfiú, hogy értse ezeket, és a kihez az Úr szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, a melyen senki se menjen keresztül? Monda továbbá az Úr: Mivelhogy elhagyták az én törvényemet, a melyet eléjök adtam, és nem hallgattak az én szómra, és nem jártak a szerint; Hanem jártak az õ kevély szívök után és a Baálok után, a mikre atyáik tanították õket: Azért, ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én megétetem õket, ezt a népet, ürömmel, és megitatom õket mérges vízzel. És szétszórom õket a nemzetek között, a melyeket nem ismertek sem õk, sem atyáik, és utánok küldöm a fegyvert, a míg megsemmisítem õket. Ezt mondja a Seregek Ura: Figyelmezzetek reá, és hívjátok a sirató asszonyokat, hogy jõjjenek el, és a bölcs asszonyokhoz is küldjetek, hogy jõjjenek el; És siessenek és fogjanak síráshoz miattunk, és a mi szemeink is hullassanak könyeket, és szempilláink vizet ömleszszenek! Mert a Sionról siralomnak szava hallatszik: Oh, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk, mert elhagyjuk e földet, mert széthányták lakhelyeinket! Bizony halljátok meg, ti asszonyok, az Úrnak szavát, és vegye be a ti fületek az õ szájának beszédét, és tanítsátok meg lányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat a jajgatásra; Mert feljött a halál a mi ablakainkra, bejött a mi palotáinkba, hogy kipusztítsa a gyermekeket az útakról, az ifjakat az utczákról. Szólj! ezt mondja az Úr, és az emberek holtteste hever, mint a ganéj a mezõn, és mint a kéve az arató után, és nincs, a ki összegyûjtse. Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az õ bölcseségével, az erõs se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr. Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és megfenyítek minden körülmetélkedettet a körülmetéletlenekkel együtt: Égyiptomot és Júdát, Edomot és az Ammon fiait, Moábot és mindazokat, a kik nyírott üstökûek és a pusztában laknak; mert mindez a nemzet körülmetéletlen, és Izráelnek egész háza is körülmetéletlen szívû.

*

Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza! Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektõl ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdõ fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és põrölyökkel megerõsítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják õket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tõlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért! Ki ne félne tõled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mersterek munkája valahány. De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és örökkévaló király; az õ haragja elõtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az õ felindulását. (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földrõl és az ég alól!) Õ teremtette a földet az õ erejével, õ alkotta a világot az õ bölcseségével, és õ terjesztette ki az egeket az õ értelmével. Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhõk emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esõnek, és kihozza a szelet az õ rejtekhelyébõl. Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az õ öntött képével, mert hazugság az õ öntése, és nincsen azokban lélek. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az õ megfenyíttetésök idején! Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója õ, és Izráel az õ örökségének pálczája; Seregek Ura az õ neve! Gyûjtsd össze a földrõl a te árúidat, a ki erõsített városban lakozol! Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom õket, hogy megtaláljanak. Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt! Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tõlem és oda vannak õk; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat! Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott. A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak földe felõl, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává. Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az õ útja, és egyetlen járókelõ sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem! Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették õt, és elemésztették õt, és lakóhelyét elpusztították!

Lasă un răspuns

Te rog autentifică-te folosind una dintre aceste metode pentru a publica un comentariu:

Logo WordPress.com

Comentezi folosind contul tău WordPress.com. Dezautentificare /  Schimbă )

Poză Twitter

Comentezi folosind contul tău Twitter. Dezautentificare /  Schimbă )

Fotografie Facebook

Comentezi folosind contul tău Facebook. Dezautentificare /  Schimbă )

Conectare la %s